Oldal nyomtatása

Mi a szeretet? – Ámon Ottó elmélkedése évközi 17. vasárnapra (B év)

Jn 6, 1-15.

Szent Maximus apát szerint: {A szeretet nem más, mint az emberi léleknek az a jó indulata, amely semmit sem akar Isten szándéka ellenére cselekedni. Ennek a szeretetnek az erényét azonban nem képes elsajátítani egyetlen egy olyan ember sem, akinek lelkét bármilyen földi érték is rabjává tette.} Ez a hívő ember istenszeretetének az alapja.

Ezen alapigazságból következik: {Aki szereti Istent, az többre becsüli Alkotója felismerését és megismerését minden általa teremtett dolognál, és lelke minden vágyával és szeretetével késedelem nélkül átadja magát neki.} Tehát magamat teljesen neki kell átadnom. Engem is szeretetből alkotott, és minden szeretet viszont szeretetet érdemel, de nem csak érdemel, hanem mintegy meg is követeli. Ellenkező esetben ne várjunk semmi jót! Már csak azért sem, mert ha szeret, akkor valamilyen módon figyelmeztetnie is kell, hogy nem jó úton járok. Ezért a szeretettel megfér mindenféle kellemetlenség és fájdalom is, mely Isten kezében figyelmeztetés számunkra!

Az apát így folytatja: {Minthogy pedig mindaz, ami létezik, Isten alkotása, aki önmaga miatt teremtette azt, világos, hogy az Alkotó jóval kiválóbb, mint művei; aki tehát az összehasonlítást nem tűrő örök Jóságot elhagyja, és alacsonyabb dologhoz ragaszkodik, az kevesebbre tartja Istent, mint az általa teremtett dolgokat. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat – mondja az Úr -, az szeret engem (Jn 14, 21). Az az én parancsom – folytatja -, hogy szeressétek egymást (Jn 15, 12). Tehát aki nem szereti embertársát, az nem tartja meg a parancsot. Aki viszont nem tartja meg a parancsot, az nem is szeretheti az Urat.} Hiszen az Úristen maga adta ezt nekem parancsba! A parancs a mértéket is meghatározza: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Tehát amit te nem akarsz magadnak, azt ne tedd másnak!

Logikus és minden tekintetbe jó és igaz megfogalmazás. Nagyon hasznos megfontolni és eszerint gondolkodni és cselekedni! A vasárnapi evangéliumban hallott csodálatos kenyér szaporítás története is nagyon tanulságos. Máté már úgy kezdi ezt a történetet: Mikor kiszállt (a bárkából), már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. (14, 14.) Akkor támad fel a szeretet, amikor átérzem a másik embertárs nehéz helyzetét. Ez a felismerés szintje, minden szeretet kezdete!

Ezt pedig feltétlenül követnie kell a tetteknek. Jézus is így cselekedett: Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

Az apát így folytatja: {Ha valaki minden szenvedély és erkölcsi hiba nélkül még egészen világi dolgokban is okosan és őszinte szeretettel segít embertársának, már az is az isteni szeretetben való jártasságáról tesz tanúságot.

Akinek szívébe beköltözött az isteni szeretet, az nem késlekedik, és el sem fárad a szeretetben követni magát a jóságos Úristent, mint a szent életű Jeremiás mondja: Sőt képes lesz erős szívvel elviselni minden fáradtságot, gyalázatot, igazságtalanságot is, soha senkiről semmi rosszat föl nem tételezve.

Ne bizakodjatok, mondván: az Úr temploma vagyunk – int a szent próféta, Jeremiás (vö. Jer 7, 4). Te se mondd, hogy „Jézus Krisztusban, a mi Urunkban való puszta hit egymagában is képes engem üdvözíteni.” Nincs igazad, mert ha ki nem mutatod cselekedeteiddel az iránta való szeretetedet, nem fog téged üdvözíteni. Ami pedig ezt a puszta hitet illeti, erre nézve mondja az Apostol: Az ördögök is hisznek, és remegnek (Jak 2, 19). A szeretet gyakorlása: az embertárs iránti, szívből jövő jó cselekedet, a nagylelkűség és a türelem, sőt még az evilági dolgoknak a helyes felhasználása is.} (Cent. Cap. 1,; Br. III. 192.)

A csodálatos kenyérszaporítás csodája már előképe a szentmise áldozatnak és az Oltáriszentség rendelésének! Ez a hívőember szeretet forrása. Jézus szavai: „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.”(Jn 6, 13.)

Br. III. 192. – Az Imaórák Liturgiája (Budapest, 1992.) III. kötet, 192. oldal.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vasarnapi-elmelkedesek/mi-a-szeretet-amon-otto-elmelkedese-evkozi-17-vasarnapra-b-ev/