Oldal nyomtatása

Mindennapi kenyerünk! – Ámon Ottó elmélkedése évközi 20. vasárnapra (B év)

Jn 6, 51-58

{Urunk, Jézus Krisztus elárultatásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, is így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. És fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: Vegyétek és igyatok, ez az én vérem (vö. 1 Kor 11, 23). Ha egyszer ő nyilatkozott, és kimondta a kenyér felett: Ez az én testem, ki merészelne ezután is kételkedni? Ha ő állította, és kijelentette: Ez az én vérem, ki merne még habozni, és olyasmit mondani, hogy talán ez nem az ő vére? Teljes meggyőződéssel vegyük tehát magunkhoz, mint Krisztus testét és vérét. Mert a kenyér színe alatt a testet kapod, a bor színe alatt a vért kapod.}

Mindezeket komolyan el is hiszed? Ez jut eszedbe akkor is, mikor a Miatyánkot imádkozod? Hiszen így mondod: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Mikor ezt mondod elsősorban az Oltáriszentségre, Jézus szent testére és vérére gondolj! Ez életed legboldogabb reménye a földi kínok és szenvedések közepette! Pedig ezek a bevezető mondatok leírója – többek között – Szent Pál, aki eredetileg üldözte a fiatal Egyházat, hiszen az első vértanú, Szent István megkövezésében még az üldözők közt áll.

{Azáltal hát, hogy veszed Krisztus testét és vérét, vele egy testté, egy vérré leszel. Következésképpen Krisztus-hordozók is leszünk, amikor szétoszlik testünkben az ő magunkhoz vett teste és vére. Így válunk, Szent Péter szerint, az isteni természet részeseivé.

Egy alkalommal, amikor Jézus a zsidókkal vitázott, ezt mondotta: Ha nem eszitek az én testemet, és nem isszátok az én véremet, nem lesz élet bennetek (vö. Jn 6, 53). Azok viszont, mert nem lelki értelemben fogadták, amit mondott, azt gondolták, hogy emberhús evésére biztatja őket, és ezért megbotránkozva visszahúzódtak tőle.

Ne tartsd tehát azt közönséges kenyérnek és bornak, hiszen az Úr mindenható szava alapján Krisztus teste és vére az. Ha érzékeid mást sugallnak is, a hit biztosít, és megerősít téged. Most megtanultad, és hitedben meg vagy győződve, hogy az, ami kenyérnek látszik, az nem kenyér, még ha az ízlelés mást mond is, hanem Krisztus teste; és hogy az, ami bornak tűnik, az nem bor, még ha az ízlelés úgy érzi is, hanem Krisztus vére. Már tudod, hogy egykor erről mondta Dávid a zsoltárban: Olajjal örömet derítesz az arcra, a kenyér meg erőt önt az ember szívébe (Zsolt 103, 15).

Erősítsd meg tehát szívedet, azt a kenyeret, mint szellemi kenyeret magadhoz véve vidámítsd meg lelked arcát. Bárcsak tudnád jó lelkiismerettel megőrizni lelkednek ezt a vidám, tiszta arcát, amely visszatükrözi az Úr dicsőségét, és bárcsak haladnál is mindig előre ennek a dicsőségnek az útján Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.} (Br. II. 516.)

Fogadd szívedbe szerető Megváltódnak minden szavát: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

Hidd el minden szó igaz, ezért áldozta fel életét és ezt a feláldozást a mai napon is megteszi szívvel és lélekkel teérted! Ez történik minden szentmisén.

E kenyér és vér a szentmisében lesz Krisztus teste és vére. A szentmise nem más, mint Jézus keresztáldozatának megújítása, melynek gyümölcsei: Jézus önként ajánlja föl életét engesztelő áldozatul, azaz mindhalálig tartó szeretetének teljes engedelmességével helyrehozta a mi bűneinket. Isten Fiának ez a „mindvégig tartó” szeretete (Jn 13,1) megbékéltette az egész emberiséget az Atyával. (KEKK 122.)

E szavakkal nyújtja szent Testét és Vérét neked: „De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.”

Szent Ignác buzdítása: Őt keresem, aki értünk meghalt; őt akarom, aki értünk feltámadt. Újjászületés vár reám. Hagyjatok engem, testvérek! Isten kenyerét akarom, vagyis Jézus Krisztus testét, aki Dávid családjából származik; italul pedig az ő vérét kívánom, amely a romolhatatlan szeretet.

 

Br. II. 516, – Az Imaórák Liturgiája (Budapest 1991.) II. kötet, 516. oldal.

KEKK 122. – A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma (2013) 122. kérdés.

 

Az Oltáriszentség az örökéletünkre szóló mindennapi kenyerünk és italunk. Mintegy vérátömlesztés működik bennünk. A teljes Szentháromság költözik a szívünkbe! Ez a csodák csodája! Hála érte!

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vasarnapi-elmelkedesek/mindennapi-kenyerunk-amon-otto-elmelkedese-evkozi-20-vasarnapra-b-ev/