Oldal nyomtatása

Július 30. – De Jacobis Szt. Jusztin püspök emléknapja

07_30_a

08_30De Jacobis Jusztin 1800 október 9-én született Sint Fele-ben (ma Potenza tartományhoz tartozik Itáliában). Nemes hagyományokat őrző, és mélyen hívő vallásos család 14 gyermekek közül ő a hetedik. 1818. október 17-én felvették a Missziós Kongregáció nápolyi tartományába. 1820 október 18-án tett fogadalmat és 1824 június 12-én Domenico Maria Tedeschi , Brindisi érsek pappá szentelte.

Tizenöt évig jámborsággal és buzgón gyakorolta hivatalát Dél-Itáliában. Legfőképpen a kolerában szenvedő betegek ápolásában tűnt ki az 1836-os járvány alatt. Missziót tartott főképp a szegény nép körében, lelkigyakorlatokat tartott és más szeretet-tevékenységeket bontakoztatott ki. Nápolyban egy évig a Nagy Szeminárium igazgatója volt, majd kinevezték elöljárónak.
1838-ban a Hittani Kongregáció kardinálisának sürgetésére elfogadja, hogy misszióba menjen Abesszíniába (Etiópia), ahol a Missziós Kongregáció nagyon túlterhelt volt. Intenzív apostoli élete tele van összetett nehézségekkel, ezek között főképp az ország hatóságaival és a kopt-ortodox egyházzal, akik magától értetődőnek vették talentumait és a missziós szervező kapacitását.
Az Abesszin prefektúra Apostoli Vikáriátus lett, így 1847. június 6-án Nilopoli címzetes püspökévé és Abesszínia apostoli Vikáriusává nevezték ki. 1849-ben nevezték ki püspökké és mintegy húsz évig intenzív missziós és ökumenikus munkát végzett. Az emberek rendelkezésére állt és miként Szent Pál, ő is hangsúlyozta: “A Szentlélek nagy szeretetet helyezett a szívembe az etiópiai emberek iránt… Ha Isten megajándékoz egy, kettő vagy több nappal a ti javatokra fogom felhasználni, mert Isten ezért adott nektek. Ti vagytok az én életem tulajdonosai, Isten értetek adott nekem életet.”
1854-ben visszautasította Gondar és Abesszínia elhagyását, így számos esemény után bebörtönözték. Később szabadon engedték, és ismét kiutasították, ezért a Semien-i hegyekbe menekült. Egyéb erkölcsi és fizikai próbatételek késztették mérték tartásra de Jacobis Jusztin lelkét; erényeinek jó híre és hősies apostolkodása sürgette az evangelizáció termékeny meggyökereztetését, mely ma tovább mutatja az utat, melyet ő hagyott ránk. Alligadé völgyében halt meg 1860. július 30-án. Egy 1935. július 28-án kelt dekrétum tartalmazza hősies erényei lírását is. 1939-ben XII. Piusz boldoggá, 1975-ben VI. Pál pápa pedig szentté avatta.
Ünnepét július 30-án üljük. Mélyen átjárták Szent Vince szavai: “szenteljük magunkat Istennek, hogy bárhová elmenjünk hirdetni a Szent Evangéliumot; és ott ahová helyez, tudni kell élni… a nehézségek ellenére… A népek üdvössége és a saját üdvösségünk tényleg valami hatalmas, mely bármilyen erőfeszítést megérdemel, bármilyen áron (…) nem baj, ha az ember fegyverrel a kezében hal meg.”

KÖNYÖRGÉS

Istenünk,
a Te akaratod szerint,
De Jakobis Szent Jusztin püspök,
az evangélium hirdetésével,
az Etiópok között, mindenkinek mindene lett.
Az ő közbenjárására add, hogy a testvéri szeretet példájával
és az evangélium hirdetésével
visszavezessük hozzád a népeket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-csalad-szentjei-es-boldgjai/julius-30-de-jacobis-szt-jusztin-lazarista-aldozopap-es-vertanu-emleknapja/