Oldal nyomtatása

1638. október 29-én tartott káptalan. Másokat is segítsünk előre!

Köteles tisztelet a prior úrral szemben. A káptalani figyelmeztetések. Szívélyesség a lelkigyakorlatozók iránt. Pontosság. Hallgassunk a káptalanban hallottakról. Kerüljük a zúgolódás szellemét. Egyik testvér azzal vádolta magát, hogy egy kissé szemtelenül beszélt a prior úrral . Erre azt mondta Vince úr, hogy ez a végtelen hiba (így mondatta) nem lehetett az egyetlen, hanem kétségtelen, hogy a tiszteletlenségnek és a vele szemben való neveletlen szavaknak egész sora előzte meg, amíg végül idefajult. Hozzátette, hogy a hibát még csak fokozza, hogy a prior urat mintegy atyánknak kell tekintenünk.
Amint valaki arról vádolta magát, hogy olyan ügyben figyelmeztetett valakit, amelyben ő is érdekelt volt, ezt mondotta Vince úr. Először is ez egy jó jel, irigyelte a másik erényben való haladását s ezért figyelmeztette. Márpedig ez erény. Azonban az erénynek a középen kell állnia, mert a végletek hibák.
Azt mondotta, hogy egy társulat bomlásának és fegyelmezetlenségének jele, ha nem figyelmeztetik egymást, mert félnek a viszontfigyelmeztetéstől. Ezt a veszélyt – mondotta -, igen el kell távolítani. Ezért úgy, ha megfontolta, hogy a szóban forgó tettet, vagy esetet érett megfontolás előzte meg. És hogy egy figyelmeztetést megvizsgálhassunk, és szabályszerűen tegyünk, jól meg kell fontolnunk a körülményeket:
1. Nincs-e bennünk ellenszenv, és ha igen, nem ezért figyelmeztetjük-e?
2. Nincs-e hasznunk?
3. Valóban hiba-e? Ha csupán kicsiség, meg kell bizonyosodnunk, vajon nem hirtelenségben követte-e el az illető? Ha csak egyszer-kétszer követte el, nem kell figyelmeztetni. Nincs akkora szent, aki valami hibát ne követne el.
4. Nézzük csak meg, nem akar-e a mi figyelmeztetésünk viszonzás lenni a nekünk adott figyelmeztetésért. Azt mondják, hogy a szomorúság miatt nem kell figyelmeztetni, mert a látszólagos szomorúság az összeszedettség következménye lehet.
Azt is mondotta, vigyáznunk kell, nehogy hazudjunk amikor azt mondjuk, hogy az alázat és szeretet szellemében figyelmeztetjük testvéreinket. Ez előfordulhat, ha a fentemlített négy kellékből hiányzik valamelyik. Különben is a szeretet és alázatosság szellemében tett kijelentés azt jelenti, hogy magunkat bűnösebbnek tartjuk, mint akit vádolunk, vagy akinek felemlített hibái miatt szót emelünk és ezt azzal a vággyal tesszük, hogy tökéletesítsük.
Arra a vádra, hogy valakit nem arra a napra vett föl lelkigyakorlatra, amelyre jelentkezett, mert akkor már túl sokan voltak, Vince úr azt mondotta: Tiszteljük a Mi Urunkat, aki akkor fogadta a bűnösöket, amikor hozzá jöttek.
Szent udvariatlanságnak mondotta, ha a csengő gyakorlatra hívó szavára ott hagyjuk a társaságot, akárkivel beszéltünk is. Azt mondotta Vince úr, hogy sem befelé, sem kifelé ne beszéljük el káptalanban hallottakat, jóllehet az első keresztények nyilvánosan vallották be bűneiket. De attól kezdve, mikor – sajnos – ebből bizonyos botrányok származtak, úgy rendelkeztek, hogy egyenként éspedig fülgyónást végezzenek. A közös élet az első keresztények életmódja volt, akik hogy az Egyházba léptek, minden vagyonukat elhagyták és az apostolok lábához tették.
Teljesen hagyjunk föl a zúgolódás szellemével – mondotta, – mert ez ellenkezik a szeretettel, amely szívélyességgel és együttérzéssel köti össze a szíveket, míg a zúgolódás okozott minden rendetlenséget Ádám vétke óta.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1638-oktober-29-en-tartott-kaptalan-masokat-is-segitsunk-elore/