Oldal nyomtatása

1642. január 19-iki beszéd: Ne döbbenjünk meg, ha az Isten megpróbál. Szakítsuk szét a vonzalmainkat. Törjük össze kardunkat!

Az mondotta Vince Úr, hogy nem kell megdöbbennünk, ha reménytelen, siralmas helyzetben látjuk magunkat, ha szörnyű, megvetésre méltó gondolatok gyötörnek; mindez nem tőlünk ered, hanem kipróbálásunkra engedi meg az Isten. Végül is elmúlik ez az állapot.
Nincs tartós maradása (Jób 14,2). Erre elmondotta Chantal úrnő példáját, aki állandóan oly siralmas állapotban hitte magát, hogy lelkében mindig csak undorítókat látott. Nem mert a cselekedeteire figyelni, hogy ne lássa a sok hibát, hiábavalóságot, emberi tekintetet, és önkielégülést, stb.
Azt is mondotta, hogy állandó önmegtagadásban kell élni különösen a missziónáriusoknak. El kell vágni azokat a kötelékeket, amelyek apró vágyaihoz bilincselik, szét kell szaggatni még bizonyos imákat is, hisz az ilyen apróságok bálványimádókká tesznek. Elbeszélte egy vitéz fiatalember példáját. Egy nap, amint önmagát megvizsgálván, vajon nem ragaszkodik-e valamihez? megkérdezte magától, nem ragaszkodik-e többé a barátaihoz, a kalpagjához és egyéb a kardját vizsgálta, amellyel oly hősiesen küzdött, ragaszkodást érzett hozzá, de hogy ezt megszüntesse, fogta a kardot, és egy sziklához csapta. Az kettétörött, és a lovag nem hordott többé kardot, hanem teljesen az Isten gondviselésére bízta magát és az Ég irgalmára bízta életét.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1642-januar-19-iki-beszed-ne-dobbenjunk-meg-ha-az-isten-megprobal-szakitsuk-szet-a-vonzalmainkat-torjuk-ossze-kardunkat/