Oldal nyomtatása

1642. március 18-iki imaismétlés. Az alázat

Azt mondotta Vince Úr, hogy ha van a Társulatnak valami kívánnivalója, akkor az alázatosságot és engedelmességet kell kérnie. A tapsviharban inkább sírnunk kell, mint ahogy a Mi Urunk mondja: Jaj, mikor mind magasztalnak titeket az emberek (Luk 6,26). Kell, hogy egyénenként az utolsó tisztséget válasszuk abban a hitben, hogy a legrosszabb jár nekünk, minthogy magunk mindenkinél rosszabbak vagyunk.
Amit pedig az egyesek gondolnak maguk felől, azt kell a Társulatra is alkalmaznia azzal a hittel, hogy az Isten Egyházában ez a legkisebb middegyiknél a legrongyabb és ha eddig nem éltek ebben a lelkületben, Isten majd visszavonja kegyelmét. Balgaság lenne azt, képzelni, mintha ez lenne az a Társulat, amelyről ferrerei szent Vince megjövendölte, hogy az utolsó időben jelenik majd meg, s papjai sokat használnak Isten Egyházának.
Azt mondotta, hogy szeretnünk kell a megvettetést, örüljünk, ha nem sikerülnek szentbeszédeink, mellőznek a megbízásokban. A megbecsülés vágyától és igényétől, mint a tűztől kell futnunk. Ezért hagyta el Le Boeuf testvérről a bársony halotti leplet, mert – mint mondotta – az is világias pompát mutat.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1642-marcius-18-iki-imaismetles-az-alazat/