Oldal nyomtatása

1649. okt. 1-én tartott konferencia, Busson Simon segítő testvér erényeiről. A szentség akadálya a nyomoruságunk

Amint a társulat öt tagját megkérdezte Vince Úr, e szavakkal fejezte be:
Ah, de szép dolgokat hallottunk, Uraim, arról a segítő testvérünkről, aki csak két-három évig volt itt! Íme, a szép és isteni erények egész halmaza! Istenem! Én Istenem! Örökké legyen áldott a Te neved! Íme a lelkesítő erő testvéreink számára. Íme mily épületes példa kispapok részére. Nekem, nyomorultnak pedig, aki ezt hallom, nyomorult bűnösnek, mily megszégyenítő tény… Istenem! Duval úr, aki a Sorbonne nagy tudósa volt, de még nagyobb volt az életszentségben, egy nap azt mondotta: Nézze csak, Uram, ezt a jó népet. Elpereli tőlünk a mennyország kapuját s meg is nyeri. Vajjon hogy is állunk ezzel! Vajjon a tudomány és a többi tiszteletreméltó adottságok gátoljak-e megszentelődésünket! Nem, hanem a saját nyomorúságaink.
Meg kell most mondanom, hogy ebben a fiatalemberben soha egyetlen hibát sem vettem észre, egyetlen egyet sem. Amint hozzábeszéltem, úgy tűnt fel nekem, mint egy makulátlan angyal, mint az olyan ember, akit az Isten kegyelme elárasztott. Tele alázatossággal és engedelmességgel, önmegtagadással, szelídséggel, kegyelettel, buzgósággal. Mindezek az erények meg voltak benne, legalább is a közepesnél magasabb fokban.
E szavainál közbevágott egy testvér, aki már beszélt, de még hozzá akart tenni egy észrevételt. Erre Vince úr megállt:
Jaj testvérem, mindjárt szól a csengő, s még sok a mondanivalónk azokról az erényekről, amelyeket ebben a jó ifjúemberben megfigyeltünk, annyi, hogy több óra is kevés lenne. Olyan sokan azt, amit rajta megfigyeltek. Ezért nem tudom, ne hagyjuk-e ezt a tárgyat egy másik konferenciára, hogy közösen épüljünk és feltüzeljük a hidegségünket. Még meggondoljuk. Addig is, mind e mondottak szolgáljanak Isten dicsőségére, a Congregatio épülésére, s adja az Isten, hogy kegyelmével gyümölcsöztessük azt az édes illatot, amely a szívünkre áradt! Ah! ha az erényeket úgy láthatnók, mint a földből előtörő növényeket, de megszépítenék e nyomorult testet. Ha azután elgondolkodunk, milyen kiváló dolgokra akadunk, amelyek felülmúlják az eddig mondottakat! Addig is köszönjük meg az Istennek valamennyien azokat a kegyelmeket, amelyeket ebben a jó Símon testvérben alkotott, s kérjük, adjon kegyelmet, hadd követhessük ezeket az erényeket. Nos hát: In nomine Domini!

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1649-okt-1-en-tartott-konferencia-busson-simon-segito-testver-erenyeirol-a-szentseg-akadalya-a-nyomorusagunk/