Oldal nyomtatása

1654. október 23-án tartott konferencia: A szegénység. Ezer áldást hoz a szegénység

1654. okt. 16-án és 23-án két pénteken tartottak a szegénységről konferenciát három pontban:

1. Az ok, amelyek arra késztetik a Társulatot, hogy Istennek tett ígérete szerint átadja magát neki a szegénység gyakorlására.
2. A Társulatban észrevett és ez ellen az erény ellen elkövethető hibák.
3. Azok az eszközök, amelyekkel a szegénység gyakorlását jól megalapozhatjuk.

Vince úr elnökölt ezen a konferencián s megtisztelt azzal, hogy vegyem a tollat és gyűjtsem össze a felsorolt hibákat, amelyeket mondanak el, akik a második pontról beszélnek. Hogy azután a kellő ellenszert orvosságként alkalmazhassuk és adjuk közre, a teendőket.
Itt vannak tehát az elősorolt hibák és azok nevei, akik beszéltek.

1) Véronne Sándor testvérünk mondotta, hogy hiba a szegénység erénye ellen, ha valaki azt kívánná, hogy a Társulat bőséggel és korlátlanul lássa el anyagiakkal a házat.
2) Hiba, ha haszontalan dolgot cselekszünk vagy ehhez hozzásegítünk valakit.
3) Hiba, ha hagyjuk a konyhában vagy a kamrában a bútorokat buzogatni, vagy túl sok húst, kenyeret, bort és más egyebet adjanak.
4) Hiba, ha engedik, hogy a matrachuzat tönkremenjen.
5) Külsőknek pénzt kölcsönözni s ezzel az ürüggyel saját haszonra törekedni.
6) Hiba, ha az ajándék ruhákat visszautasítjuk.
7) A cipészségben valaki a saját ízlése szerint, magassarku cipőt csináltat. Ha valaki oka annak, hogy valamit újra kell csináltatni, mert használhatatlan volt. A jezsuita testvéreket a vásárcsarnokban sem látni másként, mint egyforma ruhában, cipőben, kalapban, kabátban, s valamennyi egy vágású módon ruházkodik. A Társulat kezdetén maga a Misszió Társulat is így járt el. A mostani állapot ugyancsak messze szakad ettől! Láttuk, amint Dehorgny úr olykor szakadt ruhát viselt, öreg reverendában s egyéb ruhában járt.

Az első eszköz: mindjárt kezdjük el a gyakorlatban, hogy mindazt elfogadjuk, amit adnak, kivéve, ha azt, amit kaptunk, nem tudjuk hordani. Mint például egy nagyon hosszú gallért, amely meg is sebesíthet valakit. Ez esetben elháríthatjuk.
Másodszor: akarjuk, hogy minden kedvünk szerint legyen, hanem fogadjuk jó szívvel, ha valamiben mindig hiányt szenvedünk.
Tratebas Testvér. – Az első hiba, ha engedély nélkül használunk valamit, akár a kényelmünkre is, jóllehet, a mienk lehet, de fogadalmunk engedélyhez köti a használatát. Aki jelentősebb összeget, mondjuk húsz livres-t használna föl, már halálos bűnt követne el.
2. Ha valaki engedély nélkül fogad el valamit, mondjuk kést vagy ilyes valamit. Ebben az a hiba, hogy engedély nélkül teszi.
3. Ha nem ügyelünk elég gonddal a reánk bízott holmikra, amelyeket használunk. Ha a ruhaféléket vizesen vagy tele porral hagyjuk, ez a szegénység ellen van. Ugyancsak, ha engedjük, hogy a férgek bepiszkolják, e miatt aztán, ha más kapja meg, nem fogadja szívesen.
4. Aki nem elégszik meg azzal, amit adnak neki.
5. Aki nyavalyog az étel, ital vagy más miatt.
Az első eszköz, hogy gyakoroljuk a szegénységet. A második, hogy csak a külsőleg is látható szükségest kérjük, de azt se kérjük máskép, minthogy bevárjuk, hogy az lássa meg a szükségünket, aknek a gondoskodás a feladata. Harmadszor: a kapottakat ne utasítsuk vissza.
Lapostre Testvér: A szegénység alatt azt kell érteni, hogy a közösségéből semmit sem tulajdonítunk el. Sem a mi külső dolgainkból amelyekkel csak a házfőnök engedélyével rendelkezhetünk önhatalmúlag nem használunk fel semmit. Amennyiben pedig ez ellenkezőképpen történne, ellenkeznék a szegénység fogadalmával. A közösség javai felett sem birtok, sem használati jogunk nincs. A külső javak fölött, amelyek a miénk, csak birtokjogunk van, de semmi használati jogunk.
2. A most szóban forgó szegénység erénye ellen való lenne, ha engedély nélkül vásárolnánk.
3. Engedély nélkül senkinek semmit, még enni sem adhatunk. Aki ezt tenné, a szegénység ellen vétene.
4. Ha a használatunkra bízottakat hagynók elromlani.
5. Ha a könyveket a főnök engedélye nélkül úgy tartanánk magunknál, hogy a magunkévá tegyük, azzal az ürüggyel, hogy megőrizzük. Ilyen esetben előzetesen kell megkérnünk a házfőnököt, hogy jónak látja-e ezt.
6. Végül az is a szegénység ellen való vétek lenne, ha engedély nélkül volna valami nálunk vagy valami fölöslegest tartogatnánk magunknál.
Az első eszköz, hogy vegyük gyakorlatba: semmit se kérjünk és semmit se utasítsunk vissza, különösen, ami nem szükséges. Második, hogy legyen valaki, akinek az lesz a gondja, hogy az egyeseket megkérdezze, mire van szükségük. (Megjegyzendő, hogy annak, aki a szükségletek megkérdezésével lett megbízva. Vince úr azt ajánlotta, hogy ezt tegye is meg nagy figyelemmel. Alméras úr meg nézzen utána).
Alméras úr.
Hibák: 1. Ha az asztalon terítő van, az ágyon meg toronykönyvhalmaz, habár engedéllyel lenne is.
2. Ha valaki merő olvasásvágyból, hol a házfőnöktől kér könyvet, hol a helyettesétől, hol megint az egyiktől, hol meg a másiktól, az így kiolvasott könyveket pedig magánál tartja.
3. Épp így bármi más dologgal is, akár késsel, akár egyéb fölös dologgal, mert talán attól fél, hogy majd hiányát érzi, vagy mondjuk egy év múlva szüksége lest rá.
4. Vétek lenne, ha valaki az utazásból visszatérvén a maradék pénzzel a kezében, arra kérné a főnököt: Engedje meg, Uram, hogy vegyek valamit!
5. Ha valaki úton van és akkor jókora vásárlásokkal csak ínyenc húsokat eszik.
6. Az is hiba, ha valaki a Társulat egyik házából a másikba megy s amit csak tud, magával visz s megtömi a zsákját.
7. Ha valaki sok könyvet visz az útra, akár a misszióba, akár a vidékre.
8. Abban a hiszemben, hogy úgy sem látják, sok apróságot dug el: kis feszületeket, Agnus Dei-t, olvasókat, kis dobozban, nem tudom mennyi képet. Mindezek, mondotta, a szegénység ellen való bűnök. Aki ezekhez az apróságokhoz ragaszkodik, el sem képzelhető, hogy megmaradjon a szemináriumban vagy hívatásában. A szegénység a legjobb segítőeszköz ahhoz, hogy az Istennel egyesüljünk.
Ezután Vince Úr, a mi nagyontisztelendő Atyánk a következő módon fejezte be ezt a konferenciát:
A szegénység megőrzésére első indítékul szent Máténak ezt a helyét idézte: Add el, amid vagyon és oszd el a szegényeknek stb. (Mát 19,21).
A második indítóok, hogy ezt Istennek megígértük. Jefte egy napon megígérte az Istennek, hogy amennyiben megnyeri a csatát, visszatértében az eléje akadó első teremtményt felajánlja áldozatul. Na, és leánya, aki tudta, hogy atyja diadalmenetben jön, eléje ment, hogy győzelmes atyját szerencsekívánataival fogadja s vele együtt örüljön. Jefte azonban, mikor leányát meglátta, felkiáltott: Ah Isten, hát a saját leányom legyen az áldozat? Erre nagy szorongás fogta el, amint megfontolta egyrészt, amit Istennek fogadott, másrészt a leánya halálát, aki lehet, hogy egyetlen leánya volt. Amint megmondotta neki, hogy meg kell halnia, mert ígéretet tett az Istennek, időt kért tőle leánya, hogy elsírassa szüzességét. Ezt meg is kapta. Majd ezután a kis idő végén inkább megölette, hogy sem vétsen Istennek adott szava ellen. Hát Ábrahám mit nem tett, csakhogy ne hibázzon az Istennel szemben tartozó engedelmessége ellen!
Láttak olyan bölcselőket, akik igen nagy fokban megvetették a gazdagságot, jóllehet pogányok voltak. Tanu erre az egyik, akinek a neve nem jut eszembe… De la Fosse úr, ön nem emlékezik rá? – Amint De la Fosse úr azt felelte neki, hogy Diogenes volt, mondotta. – Hát legyen Diogenes, amennyiben tényleg az, ismételte Vince úr. Sándor egyik nap nagy pénzösszeget küldött neki. Erre így gondolkozott magában: Elég gazdag vagyok én a magam szegénységében. Ezért azután azt mondotta a küldöncnek: Mond meg Sándornak, hagyjon úgy, ahogy vagyok.
Szent Gergely úgy akarta, hogy amelyik szerzetes szobájában tíz fillért találnak, az nem mehet szerzetes társai felkeresésére és nem is beszélhet velük. Ugyanezért ez a szent úgy rendelkezett, hogy halála után dobják az árokba testét. Látják, Uraim, mi ez? Csak tíz fillérért!
Amikor önök jöttek, hogy a Társulatba lépjenek, azt mondták önöknek, hogy szegénységi fogadalmat kell tenniük és azt meg is kell tartani. Erre önök azt mondották, hogy azt maguk is készséggel akarják. Az első év végével letették a jófeltételt, a második év végén letették a fogadalmat. No és ezzel ellentétben elszomorodtak azon, hogy azt letették, s fájlalták, sőt azt mondották, ha még egyszer abba a helyzetbe juthatnának, hát nem tennék le. Ah Uraim, ah testvéreim, milyen siralmas állapot ez! Az embert igazán fájdalom fogja el, amikor látja, mennyire dolgoznak azon, hogy fölmentessék magukat és ha megfontolja siralmas állapot ez! Az embert igazán fájdalom fogja el, amikor látja, mennyire dolgoznak azon, hogy fölmentessék magukat és ha megfontolja siralmas állapotukat! Én Megváltóm! Én Megváltóm és Istenem!
A misszionáriusok helyzete apostoli hívatás, amelyben az apostolok módjára elhagynak és odaadnak mindent, hogy Jézus Krisztust kövessék s igazi keresztényekké váljanak. A Társulatban többen is így tettek. Elhagyták a plébániájukat és idejöttek, hogy szegénységben éljenek, következésképpen keresztény módon éljenek. Amint mondotta valaki nekem egyik nap: Nincs más, aki a Missziótársulatnak ellent mondhatna, csak az ördög. Például, amint önök is látják, faluról-falura járnak és segítik a szegény népet, hogy üdvözüljön és a mennyországba jusson. Itt van például a jó Tholard úr, aki éppen ott van a Chandenier-i plébánián, ahol szalmán kell feküdniük.
Az első hiba a szegénység ellen, ha valamit elhagy valaki, mondjuk könyveket.
2. Ha valaki engedély nélkül valamit vásárol, akár a ház pénzén, akár azon a pénzen, amelyet a szüleitől kapott.
3. Ha a szobájában zárható dobozt vagy bőröndőt tartogat.
4. Ha több könyvet tartogat.
5. Ha pénzt tartogat.
6. Ha vidékről hazajövet nem adja a házgondok kezébe a pénzt, a szent szegénység ellen volna még akkor is, ha másnapig vár.
7. Az a házfőnök, aki a ház számlájára kényelmesen berendezkedik, a szent szegénység ellen tesz. Azok a kellemetlenségek, amelyeke az egyes házakban előfordulnak, nem származnak másból, mint abból, hogy a házfőnökök nem tartják meg és nem tartatják meg ezt a szent erényt.
A Társulat egyik tagjától ma kaptam levelet, amelyben azt írja: Uram, egy ilyen és ilyen házfőnök utazott itt át szép útkikabátban két bőrönddel. Nem orvosolná-e meg ezt a hibát, még mielőtt az illető meghal? Én meg azt válaszoltam neki, hogy bízony megteszem és azt a férget megorvoslom.
8. A helyi házfőnök is vét ez ellen a szent erény ellen, ha a háza előnyére vesz vagy elad valamit, vagy a ház számára szerződést köt a generális intézkedése nélkül.
9. Ellentétbe jut a szegénység erényével az is, aki valami épületet csinosít vagy más szükségtelent csináltat.
Az első eszköz: adjuk át magunkat az Istennek, hogy a szent szegénységet jól megtarthassuk. A második, hogy időről-időre látogassuk meg a szobákat. kérem az illető tisztségeket, hogy legyen erre gondjuk. Holnap nálunk kezdjük, azután Portail úrét, azután Alméras úrét és Chrétien úrét. Nálunk két takaró van. Most izzasztanom kell magamat. Elvihetik. Hála Istennek a felső szobánk sem zár és ez az alsó terem sem.
Kérem a papokat, holnap mondjanak szentmisét s a testvérek a következő vasárnap ajánlják föl szentáldozásukat, hogy megköszönjük Istennek, hogy a Társulatban valakinek, úgy gondolom, Portail úrnak azt a sugallatot adta, hogy erről az erényről tartsuk a konferenciát. Szeretném, ha ilyen módon köszönnénk meg, amit ma kaptunk és különösen az épp most adott figyelmeztetéseket.
Isten segítségével remélem, készíthetünk egy körlevelet és megküldhetjük a Társulat minden házának, helyesebben házfőnökének a felszólítást, hogy a szegénységről ugyancsak tartsanak konferenciát. Azután meghagyjuk nekik, hogy ugyanazt tegyék, amit majd mi teszünk. Nézzék végig az összes szobát a házukban.
Vince úr ezután Alméras urat kérte fel, hogy menjen végig minden szobán. Távolítson el minden függönytartó állványt, az ágyakról és más egyebet. Amint mondatta, a Missziótársulatban az a szokás, hogy függöny nélkül alszunk. Az egyesek szobájában felhalmozott sok könyvből a feleslegest vitess a könyvtárba.
Végül azt mondotta: Legyenek rajta, hogy megtartsák ezt az erényt, mely ezer áldást hoz majd a Társulatra.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1654-oktober-23-an-tartott-konferencia-a-szegenyseg-ezer-aldast-hoz-a-szegenyseg/