Oldal nyomtatása

1655. április. Beszédkivonat. A skótok között működő Le Blanc Ferencről érkezett hírek. Skót misszió – Hősi példa

Ajánljuk majd a jó Istennek a jó Le Blanc urat, aki a skót hegységekben dolgozik. Egy jezsuita atyával együtt fogságba hurcolták az angol tévtanítók. Aberdeenbe vezették. Odavalósi Luncsden úr, aki nem is mulasztotta el a fölkeresését és segítését. Ebben az országban sok a katolikus. Ezek a szenvedő papok szívesen meglátogatják és segítik. Annyira vagyunk, hogy íme, a jó misszionárius már rálépett a vértanúság útjára. Nem tudom, örülnünk vagy szomorkodnunk kell-e emiatt. Egyfelől ugyanis Istent dicsőíti az ő helyzete, mert az Ő szeretetéből viseli. A Társulat pedig az Istennel szemben hálás lehetne, ha méltónak találná arra, hogy vértanút adjon neki. Ő maga is igen boldog lenne, hogy szenvedhet a nevéért és felajánlja magát – amint meg is teszi – mindarra, amit személye és élete körül tetszésére tesz. Vajjon miféle erényt nem gyakorolna most: hitet, reményt, istenszeretetet, a kimondott engedelmességet, amelyek által mindenképen előkészül, hogy ezt a koronát elnyerje. Mindez nagyobb Istenben való örömet és hálát vált ki belőlünk.
De a második oldalról rendtársunk szenved. Vajjon nem kell-e vele szenvednünk? Ami engem illet, megvallom, hogy ez a természet szerint igen lesújt és igen nagyon fáj. Míg a lélek szerint úgy vélem, hogy mint egészen különös kegyelemért áldanunk kell az Istent. Lám, hogyan jár el az Isten, miután már valaki tetemes szolgálatokat tett neki. Keresztet, szenvedést, gyalázatokat rak reá. Ah, Uraim, és Testvéreim, a keresztekben és szenvedésekben valami igen nagynak kell rejleni, amit az értelem nem tud felfogni, t. i. Isten a neki nyújtott szolgálatokat gyötrelem-, üldözés-, börtön- és vértanúsággal jutalmazza, hogy így azokat, akik magukat egészen az Ő szolgálatára szentelik a tökéletesség és dicsőség magas fokára emelje. Ezt kell várnia mindenkinek, aki Jézus Krisztus tanítványa akar lenni. De azt is remélnie kell, hogy amikor majd alkalom adódik, Isten megadja hozzá az erőt is, hogy a csapásokat elviselje és a gyötrelmek fölé kerekedjék.
Le Vacher úr jelentette Tunisból, hogy Calábriából egy pap, ahol erős és hatalmas szellem uralkodik, oly nagy vágyat kapott, hogy az Ő nevéért vértanúságot szenvedjen, akár egykor a nagy Paulai szent Ferenc, akinek ugyanezt az indulatot adta az Isten. Jóllehet nem hajtotta végre, mert Isten más egyébre szánta ezt a papot. Oly annyira űzte ez a vágy, hogy átkelt a tengeren, hogy Barároszágban alkalmat keressen, ahol végül is megtalálta és állhatatosan halt meg Jézus Krisztus neve megvallásáért. Ah! bár úgy tetszenék az Istennek és azt a vágyat lehelné belénk is, hogy tetszése szerint valami formában meghaljunk Jézus Krisztusért. De nagy áldást vonnánk magunkra!
Tudják Önök, hogy a vértanúságnak több formája van, mert azonfelül, amelyről épp most beszéltünk, egy másik formája, ha a szenvedélyeinket szakadatlanul megtagadjuk, még egy másik, hogy a hívatásunkban kötelességeink teljesítésében és az áhítatgyakorlatainkban kitartunk.
Keresztelő szent Jánost, mivel volt annyi bátorsága, hogy egy vérfertőzött királynak elkövetett bűnét szemére vesse s azért a halálba vitték, mint vértanút tiszteljük. Bár nem a hitért halt meg, de igen is az erény védelmében, amely ellen az a vérfertőző vétett. A vértanúságnak egyik neme az is tehát, ha az erényért emészti meg magát valaki.
Az a misszionárius, aki derekasan önmegtagadó s jócskán engedelmes, aki tökéletesen teljesíti a teendőit s aki a helyzetéhez mért szabályai szerint él, testének és szellemének ilyen áldozatával mutatja, hogy egyedül Isten érdemli meg a szolgálatunkat és hasonlíthatatlanul előbbre való minden földi előnynél.
Aki így tesz, Jézus Krisztus Evangéliuma igazságait és erényeit nem szóval hirdet, hanem az életének Jézus Krisztus életével való megegyezésével. Ezzel a hitetlenek és hívők felé bizonyságot tesz annak szentségéről és igazságáról. Következésképen, aki így él és így hal meg, az vértanú.
De térjünk vissza a mi jó Le Blanc urunkhoz s fontoljuk meg, hogyan is bánik vele az Isten, miután a missziójában olyan sok jót tett. Nézzünk csak egy csodálatos dolgot, minek egyesek csoda nevet adtak. Az időjárás nagy hullámzása okozta, hogy egy ideig a halászat egész meddő lett, s ez a népet igen nagy szükségbe taszította. Szorgalmazták, hogy imádkozzanak és szenteltvizet hintsenek a tengerbe, mert úgy vélték, hogy valami gaztett okozta ezt a rossz időjárást. Ő meg is tette, és Isten úgy akarta, hogy a szélcsend azonnal beállt s gazdag lett a halfogás.
Ezt ő maga írta meg nekem. Mások is értesítettek arról a nagy munkáról, amelyet ezekben a hegyekben kifejtett, hogy a katolikusokat hitükben megerősítette, az eretnekeket megtérítette, az állandó veszély, amelynek magát kiteszi, a nagy szükség, amelyet elszenved, amikor csak zabkenyeret eszik. Ha tehát más nem illik ahhoz, ki Istent igazán szereti és hűségesen szolgálja, mint hogy ezeket tegye és szenvedje az ő szolgálataiért, ha Isten megengedi, hogy az ilyent még nagyobb keresztek érjék és Jézus Krisztusért rab legyen, sőt vértanú, vajjon nem kell-e imádnunk azt az isteni végzést s ezt az isteni vezetést s nem kell-e neki magunkat szeretettel alávetnünk s felajánlanunk, hogy bennünk beteljesítse fölötte szent akaratát? Nos hát majd kérjük az Istentől azt a kegyelmet. Megköszönjük az utolsó próbát, amellyel ennek a szolgájának hűségét be akarja fejezni. Kérjük, ha már nem is engedi meg, hogy megmaradjon nekünk, legalább erősítse meg, abban a rossz bánásmódban, amelyet szenved vagy amelyeket még ezután szenvedhet.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/1655-aprilis-beszedkivonat-a-skotok-kozott-mukodo-le-blanc-ferencrol-erkezett-hirek-skot-misszio-hosi-pelda/