Oldal nyomtatása

A felszentelendőkkel való foglalkozás. A szeretet eszköze az alázatosság

Hetven éve, hogy az Isten eltűr a földön. Mégis, amint elgondolom, sőt alaposan és többszörösen is átgondolom, vajjon milyen eszközt találhatnék, hogy az Istennel és emberekkel való egyesülést és szeretetet megszerezzem és fönntartsam, általában, nem találok mást, mint a szent alázatot. Nincs ennél megfelelőbb. Ez az első, semmi mást nem tudok, mint hogy az egész világ előtt megalázódjam, magamnál senkit se tartsak alábbvalónak és nyomorultabbnak. Mert nézzék csak Testvéreim, hogy milyen sokakat elvakít az önszeretete. Az ön testvére jól olvas, de ön rosszul hallja. Ő jól magyaráz, de Ön nem jól érti. Bármilyen vad is legyen egy oroszlán, ha látja, hogy valaki megalázkodik előtte, eléje térdel és semmi rosszat sem tesz neki. Amíg megmaradunk az alázatosság szellemében, remélhetjük, hogy a szentelenkedőkkel való foglalkozást továbbra is reánk bízza az Isten. Amennyiben pedig úgy bánunk majd velük, amint a mester a tanulójával, tisztelet és alázatosság nélkül, inthetünk ennek a megbízásnak, mert más kapja majd meg. Így ahelyett, hogy másokat vezetnénk, még magunkat sem tudjuk vezetni.
Tudom, némelyeknek megvan az okuk, hogy másokkal tekintéllyel bánjanak. Ami azonban a Missziótársulatot illeti, nem hiszem és nem is látom, hogy megfelelne ennek a szellemnek, amelyet követnie kell, s nem is hiszem, hogy ebből sok hasznot húzna. Amennyiben ezen szentelendő urak közül némelyik bizonyos hibát követne el, azért elsősorban magunkat okuljuk.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/a-felszentelendokkel-valo-foglalkozas-a-szeretet-eszkoze-az-alazatossag/