Oldal nyomtatása

Az 1632. évben tartott évi lelkigyakorlathoz fűzött intés. Csak előre

Adjuk oda magunkat egészen Istennek, hogy abban a hivatásban szolgáljunk neki, amelybe tetszése szerint meghívott minket. Becsüljük nagyra hivatásunkat és szeressük minden egyéb földi alkalmazásnál jobban. Szégyenüljünk meg, ha egyáltalában nem szerettük, mert ugyanakkor láthatjuk, hogy a kívülállók mily nagyra becsülik s több helyre is hívnak bennünket.
Lelkesedjünk minden Szabályunkért, s úgy tekintsük azokat, mint az Istentől elénk adott eszközöket, hogy hivatásunkban tökéletesedjünk, hagy szándékot és erős elhatározást tegyünk, hogy pontosan megtartjuk azokat. Ha véletlenül olyan akadna köztünk, amely felfogásunkkal ellenkeznék, lássunk neki, és győzzük le magunkat. Különösen vigyázzunk, hogy mások előtt semmiféle formában se mutassuk ezt.
Tanuljuk meg a házbeliekkel szemben a gyengéd és szívélyes barátságot. Ha megesnék, hogy valakivel szemben ellenszenv támadna bennünk, ne szóljunk erről senkinek, hacsak az elöljárónak nem, és minden eszközt ragadjunk meg, hogy legyőzzünk ebben önmagunkat.
Mindazok, akiket a missziók előjáróivá tesznek, kötelesek kézben tartani ott is a szabályok pontos betartását. Nagy tisztelettel legyünk a nekünk adott elöljárókkal szemben s mutassuk ki, hogy szívesen veszzük, ha hibáinkra felhívják figyelmünket, és kézbe vesznek.
Becsüljük nagyra egymást és jóllehet az üdülés alatt ápolni kell a jókedvet, tegyünk azt tisztelettel. Ezért igen jó, ha egymást nem érintik, és nem tegezik. Ne használjuk a konyhatónust, mert ez nyegleségre vezetne. Ne méltatlankodjunk mással szemben és ne is figyelmeztessünk mást nyilvánosan a szentbeszédekre, hittanításra, vagy gyóntatásra vonatkozólag.
Ne teregessük mások elé az azokban észlelt hibákat és tökéletlenségeket. Ha a figyelmeztetést szükségesnek látjuk, az illető szemébe mondjuk meg, de titokban, igen nagy szeretettel, s a lehető legnagyobb szelídséggel; s ha jelentős az ügy, jelentsük az elöljárónak.
Nagy tökéletesedési vágy éljen bennünk. És erre beszélgetésingben noszogassuk is egymást azzal, hogy az erényeket és az önmegtagadást dicsérjük. Amennyiben valamelyik erénnyel szemben ellenszenvünk lenne, elégedjünk meg azzal, hogy azt az előjárónak, vagy lelki igazgatónak föltárjuk. Mindenekelőtt ne említsük nyilvánosan, de négyszemközt sem másoknak, még kevésbé ócsároljuk azokat, akik gyakorolják ez erényeket.
Legyünk nagyon önmegtagadók és mindennel szemben egykedvűek, különösen ami életmódunkat, a fekvőhelyet, a ruhát illeti. Ha valakinek valamire szüksége van, jelentse az illetékes előjárónak, vagy a Superiornak. Nem kell megtárgyalni, hogy rosszul, vagy jól ízlett az étkezés, jól, vagy rosszul aludt; jó vagy rossz a ruhája.
Sértetlenül tartsuk meg a missziókban is a következőket:
1. Keljünk négykor, feküdjünk kilenckor.
2. Elmélkedjünk.
3. A zsolozsmát közösen imádkozzuk.
4. A templomba együtt menjünk.
5. Sorjában, előírásosan misézzünk.
6. Sorjában, előírásosan misézzünk.
7. Az étkezés alatt olvassunk.
8. Minden pénteken tartsunk káptalant. (Nyilvános önvádlás.)
9. Ne beszéljünk nyilvánosan a szent gyónásokról, sem az azt érintő lelkiismereti esetekről.
Amikor megoldandó, nézeteltérés, vagy nehézség támad, közöljük a Superiorral, aki majd idejében intézkedik.
Amikor kérünk valamit, készüljünk el a visszautasításra s jó szívvel fogadjuk, ha megkapjuk. Tartózkodjunk a zúgolódástól és a nehezteléstől és azt se mondjuk, hogy nem kérünk többé semmit.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/az-1632-evben-tartott-evi-lelkigyakorlathoz-fuzott-intes-csak-elore/