Oldal nyomtatása

Az ima. Igazi fény

Nézzétek csak, mi különbség a tűz és nap fénye között? Az éjben világosságot ad a tűz és fényénél meglátjuk a tárgyakat, de csak tökéletlenül, nem fed föl előttünk mást, mint a külsejüket és ez a fény nem is terjed messze. Viszont a nap mindent betölt és éltet a fényévei. Nemcsak a dolgok külsejét fedi föl, hanem valami rejtett erővel beléjük hatol, működteti, gyümölcsözővé és termékennyé teszi őket természetünkben rejlő tulajdonságuk szerint.
A tőlünk eredő gondolatok és megfontolások nem mások, mint apró tüzek, amelyek csak épen valamit tüntetnek föl a dolgok külsején s azon túl semmit sem eredményeznek. Az Igazság Napjából eredő kegyelmi sugarak viszont, amelyek a lélekre özönlenek, szívünk egész belsejét fölfedik a mélyéig hatolnak és csodálatos cselekedetekre indítják. Kérnünk kell tehát Istent, hogy ő maga világítson meg minket, s azt sugalmazza, ami előtte kedves. A fenkölt cicomás megfontolások nem imák. Leginkább a gőg fölbukkanásai. Mint az olyan szónoknál, aki a szép beszédivel begyeskedik és egyetlen kielégülése, hogy élvezi azok tetszésnyilvánítását, akinek eladta áruit. Nyilvánvaló, hogy ez nem a Szentléleknek, hanem a gőgnek szelleme, amely felszínre hozta a szép gondolatokat. Vagy jobbon mondva a kísértő szokott ilyen beszédmódra indítani.
Így van az imában is. Mert mikor az ember keresi a szép megfontolásokat, amelyeket rendkívüli formába öltöztet, (különösen, ha külsőleg is elő kell adnia) akkor már nem Isten tetszését keresi, hanem emberi kielégülést. Ez pedig az istenkáromlásnak egy faja. Bizonyos mértékben saját szellemünk bálványozása. Ha ugyanis imádságodban így beszélsz az Istennel, arról elmélkedsz, hogy a saját tetszésedet keressed, és gondolataidat szépnek ítéltesd, így áldozata vagy a hiuság bálványának.
Áh, Testvéreim, őrizkedjünk ettől a bolondságtól! Ismerjük el, hogy mindannyian nyomorúsággal vagyunk telve. Ne keressünk mást, mint ami még jobban megaláz, és az erények szilárd gyakorlására vezet. Egészen a megsemmisülésig hajoljunk meg az imában és az imaismétlésekben alázattal mondjuk el gondolatainkat. Ha némelyek szépnek mutatkoznak, legyünk nagyon bizalmatlanok önmagunkkal szemben s féljünk, hogy a gőg szelleme termelte ki, vagy maga az ördög sugallta. Ezért mindig mélyen meg kell alázkodnunk, amikor ezek a szép gondolatok jönnek akár az imában, akár a szentbeszédben, akár a másokkal való beszédben. Jaj, hisz az Isten Fia isteni ékesszólásával mindenkit elragadhatott volna s mégsem akart így tenni, hanem az Evangéliuma igazságaiban és tatásaiban mindig egyszerű kifejezéseket és szavakat használt. Mindig jobban szerette, la semmibe sem vették és megvetették, mintha dicsérték és nagyraértékelték. Lássuk csak tehát Testvéreim, hogyan tudhatnók követni Őt és éppen ezért az imában, és egyébként is vessük el ezeket a gőgős gondolatokat. Kövessük Jézus Krisztus alázatos utját. Használjuk ez egyszerű, keresetlen beszédmódot. Amikor majd megengedi Isten, hogy semmibe sem veszik a beszédüket, megvetnek, kinevetnek, örüljünk és vegyük biztosra, hogy igaz és őszinte alázatosság nélkül sem magunkban, sem másokban nem lehetséges eredményt elérni.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/az-ima-igazi-feny/