Oldal nyomtatása

Az ima. Szelíden

A következőket szent Vince egyik testvérnek mondotta, aki térdenállva kért bocsánatot a köösségtől, amiért egyidőben egyáltalán nem imádkozott, sőt meg sem kisérelte azt.

Testvérem, olykor megengedi az Isten, hogy az ember elveszítse az ima érezhető éedességét és a hozzá való vonzódást, kedvet. Ez azonban rendesen csak reánk küldött megpróbáltatás, próba. Ilyenkor nagyon kell vigyáznunk, nem szabad elcsüggednünk, nehogy tönkremenjünk. A szenteknél is látjuk ezt és nagyon soklélekkel megtörténik. Igen, ismertem több olyanerényes lelket, akiknek az ima nem izlett és csak szárazságot éreztek benne. De mint Isten hűséges szolgái ezt is hasznukra fordították, és így nagy mértékben szolgált az erényben való előhaladásukra. A lelki életben még kezdők azonban rendesen saját magukban, a hanyagságukban stb. szokták keresni annak alapját, ha az ima édességét elvesztik és szárazságba esnek. Testvérem, önnek is kell erre gondolnia.
Azután megkérdezte a szent a testvért, nem fáj-e a feje? Mikor ez azt mondotta, hogy az utolsó lelkigyakorlat óta tényleg sokszor fáj, mert nagyon törekedett az elmélkedés tárgyát felfoghatóvá tenni lelke számára, szent Vince hozzáfűzte:
Igy ne tegyen, Testvérem. Ne erőlködjék olyan tárgy szemléletessé tételén, amelynek az nem természete. Szent hitünk szellemében imádkozzunk. Fontoljuk meg elmélkedésünk titkát vagy erényét szeliden, alázatosan a nélkül, hogy a képzeletünket erőltetnénk. Inkább az akaratunkat irányítsuk az érzelmek éselhatározások fölkeltésére, ne csak az értelmet a megértésre.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/az-ima-szeliden/