Oldal nyomtatása

De Saint Paul grófnő épületes halála. A szent megalázkodik. A missziósok munkája Annecy -ben. Lelkesítő atya

Egyik misszionáriusunk rendtársához írt levele:

Uram!
Úgy hiszem, kötelességem közölni önnel azokat a jó értesítéseket, amelyeket a ma reggeli imaismétlésben adott a mi nagyon jó és tiszteletreméltó Atyánk. Az Annecy -ban dolgozó rendtársakról szólt. Elmondta, hogy… úr a Kongregáció tagjával és a szemináriumból három taggal nagy áldással tartott missziót. Más hír, hogy… úr egy másikkal a Társulatból más misszióba kapott alkalmazást. Thobard és Bourdet (ez annak a testvére, akit Ön látott) urak a házban maradtak és mindketten szép eredménnyel vettek részt az utolsó szentelésen. Ez utóbbi kettővel szemben csodálatos az Isten ajándéka, különösen Bourdet úrral szemben, akinek, míg itt volt, semmi külső munkája sem sikerült. A nagyobbik rész még azt sem hitte, hogy józan az esze, s még attól is féltek, hogy imádkoztassanak vele. Maga, de la Salle úr és mások is ajánlották neki, hogy lépjen vissza. Végül is állandóan bensőségesebb és engedelmesebb lett. Volt szerencsém egy bizonyos ideig látni a szemináriumban, olyannak tűnt, amilyennek jó Atyánk leírta. Íme most – amint mondotta, – a szentelendőket vezeti, akik utoljára harminckilenc körül lehettek, s akik azon a vidéken nagyobb ésszel és bölcsességgel vannak megáldva, mint az itteniek.
Íme, ezeket a bámulatos és csodálatos dolgokat tárta elénk jó Atyánk. Azután buzdított, hogy nagy bizalommal legyünk a jó Istennel szemben, aki mindig képes arra, hogy apró dolgokkal is csodát műveljen és hozzátette, hogy az alázatosságban és engedelmességben mindig növekednünk kell. Ami pedig arra sürgetett, hogy Önnek írjak, az a mondata, amit enne a két úrnak: Bourdet és Thelard urak levelének olvasásakor érzett. Szíve vágya azt súgta, hogy bár mehetne a szemináriumba s ott minden olyan testvérnek odakiálthatná, tudás és képesség, amennyit az Isten kíván tőle a szolgálatára. Íme a szavai: Rajta testvéreim, menjünk, szolgáljunk a mi jó Mesterünknek! Egy másik indíték, a mi magával ragadott az, hogy Rómába küldik mindazokat, akiknek nincs meg a papsághoz szükséges koruk, hogy Őszentségétől koruk előtt elnyerhessék a papságot. Nem tudom önnek kifejezni, milyen lelkesedéssel, az Isten szellemének milyen túláradásával, milyen tűzzel és milyen erővel mondotta ezt. Csak annyit mondhatok Önnek, hogy a szívem nagyon boldog és örvendező volt. Mégis arról panaszkodott, hogy nem érez semmi erőt s valószínű valami bűnt követett el, ami miatt megvonja tőle kegyelmét az Isten. Önre bízom, döntse el, mi lehetett a Társulatban, ha az én kemény szívem ellágyult. Még a testvéreink is egészen magukkal ragadták, akikhez egyenesen nem szóltak a kijelentések. Egy más alkalommal beszélt de Saint Paul erényes grófnő haláláról. Hugenotta volt teljesen, s mint igazi hercegnő, a Mi Urunk érkezésékor az ágya lábához borult, hogy imádja Őt s felkiáltott: Istenem, Te tudod, hogy a Te szeretetedben kívül mindennel szemben közömbös voltam.
Fő a Te akaratod teljesítése. Annak ellenére is készen állok, hogy egészen teljesítsem azt. Ebből állapította meg szégyenünket jó Atyánk, akik oly makacsok vagyunk Isten akaratával szemben, hisz inkább a magunkét tesszük. Nem nyugszunk meg a superior akaratában, amikor azt akarja, hogy misszióba menjünk, stb. Egy asszony ad ebben oktatást nekünk.
Ugyanazon a napon ebben az imaismétlésben a jó testvérek egyike mondotta, hogy igen elfogja a szégyen, mert oly kevéssé használja föl azokat a jó példákat és csodákat, amelyeket ő nyújt. Vince úr hagyta beszélni, majd az imaismétlés után így szólt: Testvérem, nálunk az a szokás, hogy senkit sem dicsérünk a jelenlétében. Az igaz, hogy csoda vágok, de a gonoszság csodája, rosszabb az ördögnél és hogy az ördög nem szolgált rá úgy a pokolra, mint én. Hozzátette még, hogy ezt nem túlzásból mondta.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/de-saint-paul-grofno-epuletes-halala-a-szent-megalazkodik-a-missziosok-munkaja-annecy-ben-lelkesito-atya/