Oldal nyomtatása

Hasonlóság Isten fia formájához. 1638. október 29-én tartott konferencia. A hivatásban való kitartás

1. Isten hívott meg minket, aki öröktől fogva kijelölt, hogy misszionáriusokká legyünk. Nem engedte, hogy száz évvel előbb, vagy száz évvel később szülessünk, hanem abban az időben, amikor ezt a hivatást alkotta. Következésképen nem kell keresnünk, nem is remélhetünk máshol nyugalmat, megelégedést és áldást, mint a Missziós Társulatban. Továbbá itt óhajt és akar látni az Isten, föltéve, hogy jól megértettük a hivatásunkat s nem érdekből jöttünk, vagy azért, hogy az élet kellemetlenségeitől szabaduljunk, vagy más emberi tekintetből.
2. Mi vagyunk az első meghívottak. Egy társulatban azokat hívják elsőknek, akik az első században lépnek be; ez rendesen száz év. Minthogy mi vagyunk az elsők, akiket arra választott ki az Isten, hogy az elveszett báránykákat visszavezessük az akolba, miféle szégyen lenne, ha megfutamodnánk? Mit gondolnak, hová mennénk? Hová mehetnék színed elől, hová menekülhetnék színed elől? – (Zsolt 138,7). He egy király a többiek közül egyeseket az első rohamra választana ki, vajon ez a kiválasztás nem lenne-e hatalmas indíték hogy ne futamodjanak meg!
3. Ebben a hívatásban benőségesen egyesülünk a mi Urunk Jézus Krisztussal. Amint látjuk, a világbaléptekor első dolga volt, hogy a szegényeknek szolgáljon s őket vegye gondjaiba: Misit me evangelizare pauperibus [hogy örömhírt viyek a szegényeknek, elküldött] (Luk 4,18). És hogyha valaki megkérdezné a mi Urunkat: Vajon miért jöttél a földre? – Hogy a szegényeknek szolgáljak. – És még mi másért? – Hogy a szegényeknek szolgáljak. Egyre azt felelné. Nos, nem is voltak az ő társaságában mások, mint a szegények s nagyon kevéssé adta magát a városiaknak. Majd mindig a falusiak között beszélt és azokat oktatta. Hát nem lehetünk mi nagyon boldogok, hogy azért vagyunk a Misszióstársulatban, amiért Isten is megtestesülését szorgalmazta! És ha egy misszionáriust kérdeznének meg, hogy vajon nem lenne e nagy megtiszteltetés részére, ha a Mi Urunkkal felelhetné: Misit evangelizare pauperibus. Azért élek itt, hogy hitoktassam, kiképezzem, gyóntassam és segítsem a szegényeket. Ez a Mi Urunkkal való hasonlóság mi mást hoz magával, mint örök rendeltetésünket.
Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia formájához (Rom 8,29). Ha elhagyjuk missziónkat félhetünk, hogy a test, vagy az ördög húz ki onnan. Nekik akarunk engedelmeskedni? Mert Isten hívott oda, semmi jel sincs arra, hogy ő venne ki onnan. Isten nem mond ellent önmagának. Jóllehet nem tudjuk az Isten titkait, nem is akarunk ítélni, de mindenkor azt mondhatjuk, hogy az ilyen visszalépés gyanus és kétséges.
Eszközök:
1. Istentől kell kérnünk a hivatásunkban való megerősödést, nagy szilárdságot. Ez Isten ajándéka.
2. Nagyra kell becsülnünk hivatásunkat.
3. Pontosan tartsuk meg a ház összes szabályait, mert ha volna is benne apróság, nincs olyan, ami ne lenne fontos.
4. Ne engedjük, hogy valaki is a superior, vagy a ház vezetési módja ellen beszéljen.
5. Éljünk együtt nagy szeretetben és szívélyességben.
Hogy a szolgáló testvéreket megvigasztalja, hozzátette: Kötelességük teljesítésében ép úgy egyesülnek a Mi urunk életével, akárcsak a papok. A Mi Urunk rejtett életét követik, amely idő alatt ő is testvér-munkát végzett, amikor ácsműhelyben dolgozott, és mint egy fizetett mesterlegény, úgy szorgoskodott. Amit ők követnek harminc esztendő, míg a papok munkáikkal csak három és fél évet utánoznak. Ők a Mi Urunk szolgáló életét, míg a többi papságát a másik hivatásban föllelhető. Végül azon az alapon. amely az egy testet alkotó tagok közt meglelhető az egység s így amit egyik tag végez, megítélés szerint az egész test végzi, így bizonyos, hogy a testvérek a papokkal gyóntatnak, a szentbeszédet tartókkal prédikálnak, a missziókban dolgozó papokkal hirdetik a szegényeknek az evangéliumot s a fentnevezett egységnél fogva együtt vannak a Mi Urunk Jézus Krisztussal.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/hasonlosag-isten-fia-formajahoz-1638-oktober-29-en-tartott-konferencia-a-hivatasban-valo-kitartas/