Oldal nyomtatása

Imaismétlés: Hogyan olvassunk hangosan? A felolvasás kegyelmet nyujt

Amikor szent Vince felszólított valakit, hogy mondja el az elmélkedésében kapott gondolatait, azzal mentegetőzött, hogy nem értette a felolvasott tárgyat. Erre szent Vince így szólt: Ez igaz. Magam is észrevettem, hogy nagyon halkan olvasnak. Ön testvérem, aki felolvasott, túl alacsonyan és egy kissé gyorsan olvasott. Kérem, erre figyeljen. Ha nagyon halkan olvas az ember nehezen hallja, ha meg nagyon gyors, akkor meg csak kínnal érthető, mertaz értelem nem fogja meg az összefüggést. Az elmúlt héten kértem az előolvasót, olvasson lassabban, hadd engedjünk elég időt az igazságoknak, hogy jobban bevésődjenek a lelkekbe s megkönnyítsük az elmélyedő gondolkodást. Amikor rohan az olvasás, az ember semmit sem ért, minden elfut és semmi sem ülepszik le. Ez indítja az Egyalapított az Egyház. Az Isten erre külön rendet akart. Vérével készítette azt a kegyelemforrást, amely arra segíti az olvasót, hogy a nép jól megértse a lassan és érthetően felolvasott írást. Ha valaki így olvas, azt mondják majd: na ennek minden szava szíven talált s megindított. Jaj de sokan áthágják ezeket a szabályokat. Mindamellett többen hűségesek és meg kell vallanunk, hogy ezek Isten kegyelméből megihletik a hallgatóságot, még engem, bűnöst is. Úgy látszik, hogy a hallgatóságnak átadják azt a szellemet, amely őket is lelkesíti. Ha kegyelmet hoznak a szavak, akkor alkalmazzák is azokat, az elsőket megindítják s ezzel az eszközzel másokat is lángra gyújtanak.
Ó adja Isten, hogy bennünk is meg legyen ez a szellem! Igenis adja Isten, hogy így legyen! Kérjük tőle ezt a kegyelmet és hogy ezt megkaphassuk, mindjárt az olvasásunk kezdetét ajánljuk neki és kérjük, hogy bűneink ellenére is tegye gyümölcsözővé a jelen lévők számára és érintse meg őket kegyelmével. Ismétlem, lassan, érthetően kell olvasni, úgy, hogy semmi nyomot sem hagy. Kérem a Társulatot, vegye ezt gyakorlatba, hisz már többen követik is. Így az Isten igéje, amelyet mi hirdetünk, Istennek dicsőséget szerez, a lelkeknek pedig hasznára válik.
Alméras úrhoz így szólt:
Nekem úgy látszik. Uram, hogy ettől a jótól a papokat megfosztják. Isten névében őket is vegye sorba. Ebből is ki kell vennünk a részünket, akár csak az asztali szolgálatból. Az asztali olvasásra különösen is vigyázzon a Társulat. Gyorsan olvasnak, mintha csak hajtanák őket. Mégis egyidő óta észrevettem, hogy sokkal lassúbbak és a mondatok végén megállanak. De ez még elégtelen. A mondatokat is lassan kell olvasni, nyugodtan, sietség nélkül, azután megállni és a következőt folytatni. Különben hogyan lehetne megérteni?
Olyan a lelkünk, mint valami kicsi edény, amelynek igen szűk a szája. Ha kicsinyenkint, vékonyan öntjük bele a vizet, veszteség nélkül mind bele megy és az edény megtelik. Míg ha gyorsan és bőven öntjük bele, alig megy bele valami, esetleg semmi. Ugyanis olvasással a hallottak a lélekbe vésődnek, ami viszont a gyors sem áll meg. Így azután semmi gyümölcsöt sem hoz. Kérem azokat, emeljék az Istenhez olvasás közben. Kérjék, adja meg azt az akaratot, amellyel jól elmélyítik a hallgatóságban az olvasottakat és ebből elsősorban az olvasó húzza a hasznot.
Még hozzátett Vince úr, hogy különbség van az akadozott és nyugodt olvasás között.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/imaismeteles-hogyan-olvassunk-hangosan-a-felolvasas-kegyelmet-nyujt/