Oldal nyomtatása

Imaismétlés. 1645. A kísértések. “Csupa örömnek tartsátok, ha különféle kísértésekbe estek”

Az egyik imaismétlésben azt mondotta Vince úr, hogy a kísértés boldog lelki állapot. A kísértésben eltöltött egy nappal több érdemet szerezhetünk, mint akár egy csendesen eltöltött hónappal. Csupa örömnek tartsátok, ha különféle kísértésbe estek (Jak 1,2). Csak jöjjetek kísértések, jöjjetek! Legyetek áldottak! – De hisz a hitet támadják. – Semmit sem számit! Istent sem kell kérnünk, hogy a bukást meggátolja. Nagy jó ez. Azt mondja egy apostol: Omne gaudium existimate, fratres, cum invariis tentationibus incideratis. Míg ellenkezőleg, ha minden az óhajunk szerint történik, az a kárhozatra szántságunk jele. Ezt bizonyítja ez a történelemből is híres elbeszélés, amelyet szent Ambrus mond el: A szent megérkezett egy igen gazdag ember hajlékába és megkérdezte, vajon még sohasem érte szerencsétlenség? Azt felelte, hogy nem, sőt a kívánsága szerint érte minden jó. Gyermekei is vannak, és ezek is mindig csak megelégedésére voltak. Azt mondotta erre szent Ambrus: Menjünk innen, mert itt valami baj lesz. Amint eltávoztak, íme a felhők, amelyek a ház fölött kezdtek megjelenni, viharrá erősödtek, villám csapott a házba, a házigazda és gyermekei bennégtek.

1. Arra készüljünk fel, minél előbbre jutunk az erényben, annál jókban megkísértetünk.
2. Kísértéseinken ne csodálkozzunk.
3. Örüljünk a kísértésnek.
4. Köszönjük meg az Istennek.

Az első lépés, hogy készenlétben álljunk s mintegy kedvtelésünk legyen, hogy küzdhetünk velük. Jób mondja: Quare posuisti me contrarium mihi et factus sem mihimet ipsi gravis? – Miért tettél céltábládnak, úgy, hogy terhére lettem önmagamnak.
Életünk több szakaszból áll. Itt el kell mondanom egy hadvezértörténetét, aki mindent egyes katonájának két pisztolyt vásárolt s kellő töltényt adott nekik, s azután azok alá osztotta őket, ahol a legnagyobb volt a fáradság, ahelyett, hogy fényesen táplálta volna őket és így naplopókat nevelt volna belőlük, akiknek semmi hasznuk sem lett volna.
Így nyújt kezdetben az Isten lelki ízt, de azután a kísértések és megpróbáltatások fáradságába és viharába állít. Egy valaki mondotta, aki a tengerészetről hallott, hogy amikor egy nagy csomó delfint rendben látnak, örülnek a tengeren járók. Boldogan nézik, mint a sok kis madár az árbócra letelepszik. De azután, amikor a hiányzik a kenyér s víz, az élelmiszer, ez már kin és rettegés. Az állóvíz, amely mindig nyugodt, megromlik, megbűnhődik, eliszaposodik, míg ellenben a folyók és források, amint a kövek és sziklák között rohanvást folynak, csillogó vizűek és kellemes izűek. Vajjon ki az, aki nem szeretne inkább patak, mint állóvíz lenni? Azon se csodálkozzunk, hogy az egyformaság untat, hisz mi magunk is más összetételűek vagyunk.

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/imaismetles-1645-a-kisertesek-csupa-oromnek-tartsatok-ha-kulonfele-kisertesekbe-estek/