Oldal nyomtatása

Imaismétlés. 1655. május 23. Szentháromság ünnepe. Apostolkodjunk, tanítsunk

Azon a kötelességen túl, amely min keresztényekre hárul reánk, hogy ezt az ünnepet megüljük, nekünk, többieknek különös címünk is van ehhez a Társulatot jóváhagyó bulla alapján. Őszentsége, a pápa ugyanis a Szentháromságot védőnkül jelőli meg. Ma mindnyájunknak örömünnepet kell tehát ülnünk s meg kell nyitni szívünket a Szentháromság iránti szeretetnek. Ne is szalasszunk el egyetlen alkalmat se, hogy ezt a titkot tanítsuk. Úgy veszem észre, hogy ebben lanyhultunk. A Társulat kezdetén nagyobb gondot fordítottunk rá, mint most a Társulat haladtában. Nézzék csak, némelyik egyháztudós azt tartja, hogy aki nem tudja ezt a titkot, az az elkárhozandók között van. Maga szent Ágoston, sőt szent Tamás is úgy tanítja, hogy ennek a két titoknak tudása nagyon fontos és szükséges az üdvösségre. Nos hát, ha ez így áll, ítéljék meg uraim és testvéreim, milyen fontos, hogy akik nem ismerik, megtanítsák rá őket.

1. Erre mint keresztények is kötelesek vagyunk, mert minden egyes keresztény köteles tanítani a másikat mindarra, ami annak üdvösségére szükséges, ha az nem tudja.
2. Akik papok, azok ezen a címen is kötelesek.

3. Mint misszionáriusok még inkább kötelezve vagyunk rá.
Ugyancsak önök, Testvéreim, önök, többiek, önök sincsenek felmentve e kötelesség alól, ha nem papok is, kik nem tanultak is. Ha szegénnyel találkoznak, akár eggyel, akár sokkal, s azok nem ismernék ezeket a titkokat, tanítsák meg rá őket. Látjuk, hogy pap hiányában világi is megkeresztelheti a gyermeket, s szükség esetén az Egyház megengedi, hogy férfi híján az asszonyok is keresztelhetnek. Arra kell tehát törekednünk, hogy a szegény népet felvilágosítsuk erről a titokról. Jaj, mit gondolnak, milyen sok jó lélek akad, aki szívesen szól a szegényhez és megmagyarázza e hittitkokat nekik, még ha talán az illető másnemű is. Még azt is megteszik, hogy vidékre is elmennek a szegény népet oktatni. A múltkor is ezek akik vágyódnak az általános gyónás után.
Szegény nővéreink, a Szeretetlányai is kiválóan áldásosan végzik munkájukat azokban a falvakban, ahol vannak. Valóban érzik rajtuk a kegyelem hatása. Az elmúlt napokban kért egy hölgy, hogy küldjek hozzá egyet a Szeretetleányai közül, főképpen azért, hogy kioktassa ott a szegény népet erről az üdvösségre oly nagyon szükséges hittitokról. Sőt szeretné, ha ott kis iskolát nyitna, mert a szegény nép nem jár a prédikációkra, sem a hitoktatásra, s így sokan ugyancsak nem ismerik ezeket a hittitkokat. Ez az Isten útja. Amikor látja, hogy nem tanítanak azok, akiknek kellene, másokat állít a helyükre, esetleg a másik nemből. Amint ezeket a Szeretethölgyeket fölkeresem a párizsi plébániákon, gyakran kérdezősködöm, hogyan működnek a Szeretet-Nővérei. Ilyenkor rendesen azt felelik: Isten kegyelméből, Uram, nagyon jól dolgoznak. Hála Istennek, minden szegényt megtanítanak mindarra, ami az üdvösségre szükséges! Legyen érte örök dicsség és hála az Istennek!
Azt óhajtom tehát:

1. hogy mindannyian, ahányan csak vagyunk, nagy kegyelettel vegyük körül ezt az ünnepet és buzgón tanítsuk ezt a titkot;
2. tegyük föl magunkban, hogy ha szegénnyel találkozunk és úgy gondoljuk, hogy nem ismeri az üdvösségre szükséges titkokat, megtanítjuk rá;
3. kérjünk alázattal bocsánatot Istentől, hogy ennek teljesítését eddig nagyon elhanyagoltuk és azért alázkodjunk meg előtte nagyon sokszor.

Hírt kaptunk, hogy a jó Lebas úr jobban van s Isten kegyelméből túl van a veszélyen. Háromszor visszaesett és a legutóbb azt gondolták, hogy nem épüi föl. Kérem a Társulatot, köszönje meg Istennek nagy jóságát és kegyelmét, amiért megőrizte számunkra erényes és munkás szolgáját. Itt még nem láttuk őt, mert alighogy Richeleuban elvégezte a szemináriumot, Agdeba küldték, ahol példásan él. Martinis úr szintén jobban van. Ez Rómában volt beteg s az orvos véleménye szerint igen nagy a visszaesés veszélye, ha nem viszik levegőváltoztatásra. Mindezekért tehát adjunk hálát az Istennek!

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/imaismetles-1655-majus-23-szentharomsag-unnepe-apostolkodjunk-tanitsunk/