Oldal nyomtatása

Imaismétlés: A tanulmányok. A tudós, szent papok

A tanulmányok megkezdése napján az imaismétlésben fölhasználta az alkalmat Vince Úr és a Társulat imáiba ajánlotta a tanulókat és azt mondotta, hogy ha valamikor állhatatos imába ajánlott valamit, akkor ezt is ajánlja, mint a felsorolt okok is mondják:
1. Mert jóllehet minden papnak kötelessége, hogy tudós legyen, mégis mi különösen kötelesek vagyunk erre azok miatt az alkalmazások és gyakorlatok miatt, amire az Isten gondviselése hívott meg minket, t. i. a szentelendők, a papi szemináriumok vezetése, a miszziók. A tapasztalat még inkább is mutatja, hogy aki a legközvetlenebbül s legnépszerűbben beszél, legsikeresebben jár el. Igazán úgy áll a dolog testvéreim, hogy aki arra törekszik, hogy jól beszéljen, gyümölcsöző is az eredménye? Tudósnak is kell mellette lennie. Hozzátette még, hogy azok voltak a Társulat kincsei, akik tudósak és alázatosak voltak. Ilyenek az Egyház kincsei: A jámbor doktorok.
Elmondott még egy okot s nagy gyöngédséggel és érzéssel ajánlotta. Ez ugyanis a legveszedelmesebb időszak nemcsak az egyesek, de a Társulat egyetemességére nézve is, mert nagyon is érdekében áll, hogy az egyesek kellőkép tanuljanak és így alkalmassá legyenek mindarra a foglalkozásra, amelyet be kell majd tölteniök. Nos, a természet magától keresi az újdonságokat, és ha ezt a kíváncsiságvágyat nem mérsékeljük, nem lesz egy oldal sem, amely ne szolgálná a hiuságunkat. Elkezdjük majd a lélekkel és a testtel fejezzük be. A feltünést, a semmiben való gyönyörködést keressük majd. Mások fölé akarunk majd kerekedni és nagyon értékeljük magunkat jó eszünk és jó ítéletünk miatt. És hová vezet ez? Óh Testvéreim! vigyázzunk, hogy ez a szellem be ne csússzon a Társulatba. Ezért zuhant az ördög is a pokolba.
Azután néhány eszközt csatolt hozzá, melyek a kellő tanulást szolgálhatják:

1. Tanuljunk józanul. Csak azt akarjuk tudni, ami hivatásunknál fogva kijár nekünk.
2. Tanuljunk alázatoson. Azaz ne az után vágyjunk, hogy tudjunk, sem hogy azt mondják, hogy tudósok vagyunk. Ne akarjunk mások fölé emelkedni, hanem mindenki előtt hátráljunk meg. Ah Uraim, kitől kapjuk meg ezt a minket éltető alázatosságot?! Mily nehéz egészen tudós és egyben alázatos embert találni. Mindamellett ez nem összeegyeztethetetlen. Láttam egy jezsuita atyát, – hogy is hívják?! – aki igen nagy tudós volt és mindent tudománya mellett is oly alázatos, hogy nem emlékszem, láttam-e még egy ilyen alázatos lelket? Láttuk mi is a jó Duval urat, aki jó doktor, igen tudós és mégis olyan alázatos, hogy nem is lehetett volna alázatosabb.
3. Olyan módon kell tanulnunk, hogy a szeretetünk feleljen meg az ismeretünknek. Különösen a hittudományt tanulóknak Bérulle bíboros módszerét kell alkalmazni, aki mihelyt megfogott egy igazságot, átadta magát az Istennek, akár azért, hogy azt gyakorolja, akár azért, hogy azt az érzületet elsajátítsa, vagy azt felkeltse. Ezzel aztán olyan szilárd szentségre és tudásra tett szert, hogy alig található hozzá hasonló valaki.

Végül így fejezte be: Kell a tudás és jaj annak, aki nem használja föl jól az idejét. De remegjünk! remegjünk testvéreim és, ha szabad ezt mondanom, rettegjünk – és rettegjünk ezernyi jobban, mint ahogy ki tudom mondani, mert akikben él a szellem, van remegni valójuk: Scientia inflant.
Az ismeret felfuvalkodottá tesz (1Kor 8,1), akiben pedig nincs, az még rosszabb, ha meg nem alázkodik.      

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/konyvtar/vinces-forrasak/pali-szt-vince-beszedeibol/imaismetles-a-tanulmanyok-a-tudos-szent-papok/