«

»

máj 11 2018

Bejegyzés nyomtatása

Tiszteletreméltó Justa Dominguez de Vidaurreta irgalmas nővér négy arca

Április 14-én Ferenc pápa aláírta 8 dokumentumot, melyek 8 Isten szolgájának adnak címet „Tiszteletreméltó”. Köztük van Justa Dominguez de Vidaurreta Irgalmas nővér, aki 1875. november 2-án Azpeititában született és 1958. december 18-án Madridban halt meg. Heroikuson gyakorolna erényeket, teljesen felajánlotta magát Istennek a szegények között végbevitt irgalmasság cselekedetei által, az elöljárói által és meghatározott küldetésének teljesítése által: fiatal hivatások gondozása, lelki vezetés, vezetés és missziós nyitottság. Személyiségét és küldetését négy pontba lehet összefoglalni.

A reconnaissance de sa vertu héroïque doit sa vie de remise totale d’offre total à Dieu dans l’exercice de la charité avec les pauvres, en accord avec la mission confié par ses supérieurs: formation des vocations de jeunes, animation spirituelle,gouvernement et expansion missionnaire. Je ne l’ai pas connue personnellement, mais je considère une grâce spéciale d’avoir pu travailler à l’enquête sur sa vie et ses vertus et d’avoir écrit sa biographie. Je désire faire ressortir quatre aspects que le pape François demande aux consacrés: joie, discernement, consécrtion et annonce évangélique en sortie missionnaire.

  1. Vidám formátor. Fiatalkora óta mutatta különös figyelmet a fiatalok formáció iránt egyházközségében működő vasárnapi iskolában. Vidám fiatalként belépett Irgalmas nővérek madridi szemináriumába. Első küldetése 36 évig tartott és a ez volt a fiatal fiatal nővérek képzés a szemináriumban. Először 26 éven keresztül segített igazgató nővért, aztán 10 éven keresztül szeminárium igazgatónője volt. Örömmel tartotta előadásokat Evangéliumról, üdvösség történelméről, Szt. Vince és Szt. Lujza életrajzáról és lelkiségéről. Akkor egyik barátnőjének írta: „Nem vágyhatunk nagyobb örömre, mint az, hogy Urunknak szenteljük magunkat fiatal korunkban és őrizzük meg drága tisztaságunkat, szegénységünket és engedelmességet, melyekre fogadalmunkat tettünk.”
  2. Megfontolás művészete. Ifjúkorában megfontolta Isten hívását négy út között, melyek álltak előtte: házasság egy ifjúval jómódú családból és jó állással, klauzúrás apáca Szeplőtelen fogantatás rendjében, apáca Kereszt Leányai rendjében, vagy Irgalmas nővér a szegények szolgálója. Egyszerű költői mondatok költői zsenialitásával, kulturális tudással, katekizmus tartalmával és személyes tulajdonságai megismerte hivatását és életének módját. Ifjúkori társai mondták róla: „Isteni mester példájára, nem volt neki más ideálja, mint az, hogy vezessen lelkeket Istenhez”.
  3. Szemlélődő animátor. 1932-ben tartományfőnöknőnek neveztek. Hivatalát nehéz időszakban teljesítette. Üldözést szenvedett, bebörtönöztek őt 1936-1937-ben. Életét ajánlotta azért, hogy rendőrök ne öljenek meg nővéreket, hanem Isten segítsen, hogy ne legyen több vértanú, hanem tudjanak felajánlani magukat hétköznapi szolgálatban. Örömének, szerénységének és mély lelki életének forrásából fakadott szemlélődő ima. Azok, akiket képezte mondták, hogy szent szabályok alapján alkotta a szentség iskoláját. Mindig van nálunk füzet személyes írásokkal, melyben leírta az életszentség útját. Tanítványai, Irgalmas nővérek, azt megerősítik. „Amikor tanította minket arra, hogyan végezni az elmélkedést, egy módszer, hogy lépjünk kapcsolatba Urunkkal, nagyon szelíd volt és eltelt Jézus iránti. Magatartása magyarázta bőséges szeretetét Jézus iránt, melyben látta a lelke jegyesét.”

Tartományfőnöknőként nagyon vigyázott a közösségi és lelki életre. „Külön adománya volt, hogy jó legyen kapcsolata mindenkivel és külön-külön minden nővérrel, aki kereste őt találkozni hivatalos időn kívül, hogy tegyen fel kérdéseit és nehézségeit.”

  1. Misszionárius és az Evangélium hirdetője a vezető küldetésében. 1932 és 1958 között tartományfőnöknő volt. El volt telve buzgósággal az Isten dicsőségéért és a szegények szolgálatáért. Igyekezett védeni nővéreket és műveit az üldözés idejében (1936-1939). Erősítette vértanú nővérek hitét. Ő lett a kiengesztelődés misszionáriusa polgári háború után Spanyolországban. Szervezte világi vincések titkárságát.

Segítségével sokan találtak hivatást a megszentelt élethez és papsághoz. Együttműködött Lepoldo Eijo y Garay – Madrid püspökével és küldte nővéreket szegény kerületekre.  1940-ben küldte nővéreket Indiában. Erősítette a karizmához való hűséget és tette azt jósággal, hallgatva és türelmesen. Alázatos jelenléte építette közösségben szeretet és egység légkörét. Példája pedig sokok számára vonzó volt és választottak vincés hivatást.

Sister María Ángeles Infante Barrera, DC

Vice-Postulator cikke alapján

Forrás: www.cmglobal.org

Az adott cikk linkje: http://vincescsalad.hu/tiszteletremelto-justa-dominguez-de-vidaurreta-irgalmas-nover-negy-arca/